Itt a Trinitárius templom, bent az elsötétítés miatt nem tudtam fényképet készíteni.
Trinitárius templom - Mátrai Erik - ORB 02(Gömb 02)
Pénteken délután hazafelé meglátogattam a Trinitárius templomot. Ezt újabban a városban, mint képző- és szépművészeti kiállító helyiséget használják. Tehát már napok óra elmentem előtte, és nagy sejtelmesen mindig be volt sötétítve függönnyel. Ez kíváncsivá tett, s többször mondtam, majd egyszer bemegyek, de egy alkalommal tele volt a kezem a vásárlás miatt, máskor sietnem kellett, harmadszor már nem is tudom mi volt az indok, de ezt pénteken megszüntettem és ott voltam.
Belépés után nagy sötétség fogadott. Aki meg volt bízva a kiállítás őrzésével, mondta menjek néhány lépést előre, s várjam meg amíg a szemem alkalmazkodik a sötéthez, utána majd mond néhány szót. Vártam, vártam, majd megjelent a szemem előtt egy fluoreszkáló félgömb, ami néhány lépés megtétele után valódi gömbbé alakult. Ezt a művet Mátrai Erik alkotta. A beszélgetés után mondta a hölgy hogy a középen lévő úton menjek végig és nézzek jobbra és balra, aztán ha akarom körbe is járhatom, de vigyázzak a középső útról ne térjek le, mert vizes lesz a lábam.
Most elmesélem hogyan is nézett ki. Előttem liláskék fluoreszkáló négyzetek (kb. 2 x 2 cm-es) papírlapocskák adták ki a körszeleteket, majd a félgömböt. Mivel ez a talajszinttől kezdődött, nem is lett volna más, mint egy félgömb, de itt jön a csavar, két oldalon két vizes területet hoztak létre, amiben visszatükröződtek a liláskék színű fénnyel megvilágított lapocskák, így egy teljes gömböt hoztak létre, legalábbis virtuális értelemben. Az oszlopok közé felfüggesztett hálókról lógtak le a kicsi fehér papírlapocskák valamilyen cérnára erősítve. Nem kevés számolás kellett a látvány eléréséhez, hiszen szemből a kör, mintha szeletelve lett volna, oldalról pedig lehetett az szeletek ívét látni. Amikor besétáltam a gömb közepre olyan érzésem volt a sötétben, mintha fel lehetne oldódni a környezetben, kiváló hely meditálásra. A vízben tükröződés nem volt olyan szuperül látható mindenhonnan, de ezt leginkább az okozta, hogy két oldalról nem lehetett a falak miatt távolabbra menni, ahol már megint elérhette volna a szemünk a gömb hatást. Annyira egyszerű és mégsem jut akárkinek az eszébe.
Megérte bemenni, s még fogok is egyszer kétszer, amíg tart a kiállítás. Köszönöm az alkotónak az élményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése