Telekessy Patika

Telekessy Patikamúzeum

A város jelenleg Patikamúzeumként működő létesítményét a jezsuiták alapították 1713-ban Telekessy püspök adományából. A jezsuita rend Európában számos gyógyszertárat működtetett, az ebből befolyó jövedelmet pedig rendszerint valamilyek közérdekű célra fordították. Ebből segítették pl. a ma úgy mondanánk hátrányos helyzetű fiatalokat. A rend tagja Xavéri Szent Ferenc és más természettudományos érdeklődésű szerzetesek folyamatosan gyűjtötték a gyógynövényeket, ezeket vagy a hatóanyagaikat, Rómába küldték, ahol aztán szétosztották a rend kórházai és gyógyszertárai között. A fent említett szerzetes missziós útja során Ázsiába is eljutott, ahol sok Európában még ismeretlen növény- és állatfajt írt le.

A város legrégebbi gyógyszertár-berendezéseit őrzi. Az eredeti helye nem a mostani kiállítás helyén volt, hanem a rendház területén. Onnan továbbköltözött, a mai Művészetek Háza területére. Végleges helyén a Széchenyi u. 14 sz. alatt óta van. A gyógyszertár 1968-ig ténylegesen működött.

1987-ben megújult a patika, akkor restaurálták. A patikában ma látható edények, tárolóeszközök részben eredetileg is ehhez a gyógyszertárhoz tartoztak, a többi régi "edény" Gyógyszertári Központ selejtezése alkalmával került ide, illetve a Vármúzeumban tárolt egyéb régi gyógyszertári eszközökből állt össze.

Eredeti barokk stílusú bútorzatát Simon Ferenc alapító gyógyszerész készíttette 1760 körül. A tényleges munkálatokat Strassalovszky János asztalosmester és Ginczl Albert lőcsei szobrász végezte.

A gyógyszertár elrendezése követi a hagyományos formát. Alul helyezkednek el a faládák, amelyek felnyitható tetővel rendelkeznek, bennük porokat tároltak és a tetejükön megpihenhettek a gyógyszerre várakozó betegek. Ezek egyidősek a gyógyszertárral.

Felettük fiókok vannak, amelyek tetején polcsorok helyezkednek el.

A polcok alsó sorában az un. Telekessy patikaedények (másolatok) láthatók, amelyek folyadéktárolásra szolgáltak. 1740 körül készültek a holicsi fajanszgyárban. Oldalukon a Telekessy címerek láthatók. Jelenleg 18 ilyen edény van Magyarországon. Az eredetiekből 2 db az Érsekség, 1 db a Vármúzeum, 4 db magánszemélyek kezében van.

A fajansz Telekessy Patikaedények a Telekessy címerrel

A polcok többi emeletén kék színű üvegeket és fekete tárolóedényeket láthatunk. Annak idején ez volt az üvege a gyógyszerként ismert Egri Víz-nek is. Az Egri Víz receptjét szuper titkosan őrizték, csak az irgalmasrendiek tudták. Két receptúra maradt fent. Az eredeti itókában 14 féle gyógynövényt áztattak alkoholban meghatározott ideig. Gyógyhatását a gyomorra fejtette ki, segítette az emésztést. Eredeti üvegét a parádi üveggyárban készítették.

Állítólag amit ma Egri Vízként forgalmaznak nem nagyon hasonlít az eredetire.

Városfal

Most egy kicsit rendhagyó sétára megyünk a belvárosba, ahol olyan kuriózumot nézünk meg, ami a legtöbb helyen már eltűnt, de van ahol nagyon szépen helyreállították. Ismereteim szerint vannak városok, ahol gondozzák és próbálják megőrizni ami megmaradt belőle.

A városfal a kezdetekkor Egerben is palánksáncnak indult, ami a középkorban igen elterjedt volt. Előnye elsősorban a felhasznált anyagok kéznéllevősége volt, hiszen a fa, az agyagos föld a legtöbb helyen rendelkezésre állt és elkészítése sem igényelt nagy építészeti tudást. Ez a védőrendszer ugyan az időjárást kevésbé bírta (fa elkorhadása, a tapasztott sár mállása), de még a XVI. században is képes volt bizonyos ellenállást tanúsítani a korabeli lőfegyverektől. Ez a palánksánc úgy készült, hogy egymással párhuzamosan két gerendasort ástak a földbe, ezeket összekötötték palánkkarókkal és befonták vesszőkkel, aminek később mindkét oldalát sárral simára tapasztották . A közbenső teret nedves agyaggal, esetleg földdel töltötték meg, amit jól ledöngöltek. A tetejét zsindellyel vagy valami mással befedték.

A tulajdonképpen falrendszer kiépítése Egerben a XVI. századra tehető. Feltehetően a valódi városfal kiépítését Christoforo Stella olasz mesterre bízták, mivel ő végzett akkoriban a várban is bizonyos munkálatokat. A kőfalak építése a császári szűkös pénzviszonyok miatt kissé nehezen haladt, később amikor a török uralom elérte Egert is, az igazhitűek folytatták a palánkfal építését, s a későbbi bástyák felépítése a városfalon is az ő nevükhöz fűződik. A korabeli rajzokon már egyértelműen látszanak a jól lefedett bástyák. Az írásos anyagok is dokumentálják, hogy a közeli elnéptelenedett Felnémet templomának köveit is a városfal építéséhez használták fel.

 1967-ben ásatásokat végeztek a megmaradt falrészeknél. Ez az ásatás tárta fel a városfal felépítő anyagait. Ezek az un. édesvízi mészkő (másnéven darázskő), a riolit-tufa, és faragott kváderkő. Az édesvízi mészkő a várdombon viszonylag sok volt, a riolit-tufa pedig nagy mennyiségben állt rendelkezésre a város határában. Ez utóbbi igen gyenge építőanyag volt,a porózus kőzet repedéseibe könnyen beszivárgott a csapadék. Az erős lehűlés pedig megtette a hatását és a jég repesztette folyamatosan a kőzetet. Ez ellen megpróbáltak úgy védekezni, hogy a városfal tetejét cseréppel fedték.

 A viszonylag gyenge építőanyag miatt felmerült a fal folyamatos karbantartásának igénye, hiszen az építőanyag nehezen tudott az időjárás viszontagságainak ellenállni. 1690-ben a város északi kapujánál a Rác-kapunál több mint 30 méter hosszan leomlott a városfal. A püspökség megállapodást kötött a várossal a felújításról, de az meghaladta a város erejét. Az 1730-as évek folyamán a lakosság már sokszor a repedéseket, omlásokat használja közlekedésre a városkapuk helyett. Ekkor már a lakosság és a földesúr is nagyban hozzájárult a városfal pusztításához azzal, hogy a köveit elhordták építőanyagnak.

 A későbbiek során a felújítási munkálatokról csak két esetben maradtak feljegyzések. Az egyik, amikor az un. Hatvani kaput barokk stílusban építették ujjá. /Tudjátok (61-esek ide) amikor a székesegyházat mutattam be a fórumba nektek feltettem egy metszetet, a Hatvani-kapu a székesegyháztól balra helyezkedett el./

A másik felújítási munkálat az Eger patak medrét északról lezáró falszakasz újraépítése volt, amely gátként lezárta medret. Az árvizek ennek köszönhetően a városfalon kívül duzzadva elszivárgott a környező földeken. A városban többször is volt árvíz, ami elég hihetetlen nézve az Eger-patakot, de mégis megtörtént, főként a városfalnak köszönhetően. Az utolsó nagy 1878-ban volt, ekkor a városfal a Cifra-kapuval együtt 47 méter hosszan bedőlt. Az utolsó falmaradványokat 1967-ben rombolták le ezen a területen, de a Városfal utcában még marad meg falrészlet.

Adós maradok egyenlőre a városkapukról fennmaradt régi metszetekkel, mert jelen pillanatban sehol sem találok, de ha rábukkanok egy-egy képre, ide azt még beteszem.

12. bemutató: Körbeértünk

Most már körbenéztük fentről a várost, lassan ideje lesz megismerkedni az épületekkel közelebbről is. Itt már nem lesz olyan gyors az épületek ismertetése, mert még nekem sincs meg folyamatosan mind, és először azokról mesélek amit már sikerült valamennyire megismernem. További jó sétát mindenkinek aki velem tartott. A topikomnak meg üzenem, készüljenek, mert amikor szeptemberben találkozunk itt nálam ide együtt is fel fogunk menni. Remélem sok épületet fel fogtok ismerni. Sőt még merészebb elképzeléseim is vannak, de arról majd később.