Következő bejegyzésem Eger talán leghíresebb, szinte mindenki által ismert lakójáról Gárdonyi (Ziegler) Gézáról szól. Legismertebb műve: Az egri csillagok, melyben emléket állít az 1552. évi várostrom várvédőinek.
1863. augusztus 3-án született Agárdpusztán. Gárdonyban anyakönyvezték, később, mivel magyar nevet szeretett volna választani, felvette szülőhelye emlékének tisztelegve a Gárdonyi nevet. Öten voltak testvérek, de apjuk mindent meg szerette volna adni a már hamar tehetségesnek mutatkozó Gézának. Lehetőségeihez mérten a legjobb iskolákba járatta. Édesapja uradalmi gépész volt és munkája miatt szinte folyamatosan költöztek, így általános iskolai tanulmányait is több helyen végezte. A Borsod megyei Sályon kezdte, de Hejőcsabán fejezte be.
Gimnazistaként tanult Sárospatakon, és a budapesti Kálvin téri református gimnáziumban. A tanítóképzőt Egerben végzi el és visszamegy a Dunántúlra, ahol segédtanító Karádon, majd miután megkapta az oklevelét, falusi tanítónak megy Devecserre, később Sárvárra és Dabornyba.
A Gárdonyi-ház
A 80-as években otthagyja a falusi tanítóskodást, Pestre megy írónak, újságírónak. 1897-ben költözik Egerbe. Házát a vár mögött vásárolta, ami akkor jóval nagyobb területen feküdt mint ma, annál is inkább mert később a szomszéd telket is hozzávette. Így már szinte uradalom volt.
Ő az egyik - amiben ma az életmű-kiállítás is van - dolgozott, a másikban pedig az édesanyja élt. Háza 3 szobából áll, benne az író bútorai, használati tárgyai és a könyvei. 1923-óta múzeum. A ház utcára néző szobája a hálószoba, középen a könyvtárat, leghátul a dolgozószobát találjuk.
Az írás mellett festegetett is, ennek emlékét őrzik a pingált szekrények, ami most is ki van állítva. Könyvtára jelentős volt nagyon szerteágazó érdeklődéssel.
Emléktábla a házfalon a bejárat mellett.
A Gárdonyi-szobor, amely gyerekkoromban még a Gárdonyi Géza Színház előtti téren állt, most a Gárdonyi-ház udvarán kapott helyet.
Dolgozószobájában az íróasztal fölött kivágatta a mennyezetet, ablakszemeket tett be, hogy jobb legye a megvilágítás.
Szinte folyamatos magányban alkotta meg műveit. Az édesanyja látta el a kapuőr szerepét, ha az író dolgozott, akkor senki sem tehette be a lábát hozzá. Délelőttönként rendszeresen sétálni ment, s a gyerekek kilesték, mikor jön vissza. Elébe mentek és folyamatosan kérlelték mondjon nekik mesét. Ennek a kérésnek gyakran tett eleget, de érdekes módon, ahogy a lakása kerítésének az ajtajához ért a mesék mindig pont akkorra fejeződtek be.
Az író dolgozószobája, nagyon kevés volt a fény, és csak a kis teljesítményű gépet vittem magammal, ezért ilyen sötét a kép.
Gárdonyi sírja a várban található a Bebek bástyán. Nem kívánt halála előtt pompázatos temetést, de a város vezetősége úgy döntött halála után, hogy talán mégis egy ilyen nagy íróhoz méltó temetést kellene rendezni. Gyászbeszédet Kosztolányi Dezső tartotta. Több ezres tömeg gyűlt össze a Bazilika és a főiskola közötti téren és kísérték utolsó útjára az írót.
Sírfelirata végső akarata szerint "Csak a teste". Remélte írásainak szellemiségére még sok nemzedék emlékezni fog és forgatják örömmel szerzeményeit.
A várban ma is őrzik emlékét. Halála évfordulójához, október 30-ához közel, a várban Gárdonyi Emléknapot tartanak, a Gárdonyi hagyaték gondozója vezetésével.
