Advent Egerben

Most egy összefoglalót készítek, mert közben nem volt alkalmam bemutatni mi is történt karácsonyvárás alatt a városunkban. Kezdjük azzal, hogy december első napjától élt az adventi vásár a Dobó téren illetve a piac mellett. Az érdekesebb színfolt természetesen a központi tér volt, ahol nagy színpad is állt. Ezeken a deszkákon minden délután volt valami program azon kívül is, hogy az ott járó gyerkőcök fel-fel ugrándoztak rá. Rendszerint az általános iskolák kórusai vagy valamilyen művészeti ág képviselői mutatták be tudásukat. Így itt dalok mellett hallhattunk zenekari számokat is, valamint szavalatokat, rövid színdarabokat.

 

A Dobó téren először napközben nézzünk szét, én ugyan először este voltam, ahogy néhány fénykép készítésének idején sejteni is lehet, de úgy gondoltam a nappali fénynél mégis másképp lehet látni mindent. Azért összehasonlításként ide teszem az esti felvételt is, persze, hogy a kivilágított  tér este hangulatosabb karácsonykor, de a nappali pedig színesebb vidámabb. A sokféle árusból néhány ízelítő. 

Ezeknek a szárított oszlopoknak igen nehéz volt ellenállni olyan illatot árasztottak, hogy mindjárt egy érett gyümölcsös kertben érezhettük magunkat. A másik helyen mindenféle szalvétatechnikával készült tárgyat választhattunk kedvünkre, itt még fafaragást is láthattunk.

A gyerekeke sem maradtak ki a jóból, ha megunták szüleikkel a nézelődést várt rájuk egy labirintus, a Dobó szobor előtt. A vesszőből font palánkok tényleg teljesen környezetbarát módon jelent meg így talán az oda látogatókban is termékeny talajra talál a környezetvédelem magja. Aki megéhezett a sok látnivaló közben kedvére válogathatott a különféle ínycsiklandó ételek közül, mert nemcsak a klasszikus kenyérlángost lehetett fogyasztani jóféle forralt borral, hanem különféle egytálételt is amit a hordókra helyezett melegítőtálakban tartottak fogyasztásra alkalmas állapotban.

 Ilyen és ehhez hasonló díszek fénylettek a téren, a fákat pedig az egri üzemek díszítették fel égősorokkal ezzel is hozzájárulva az ünnep fényéhez. Idén is hatalmas volt a városi karácsonyfa, aminek eredetéről ebben az évben semmit sem tudok, tavaly egy egri polgár ajánlotta fel a kertjében álló hatalmas fenyőfát, mert neki már csak árnyékot adott. Így egy füst alatt megszabadult az árnyéktól, a városnak lett egy gyönyörű karácsonyfája, az ünnep után pedig a rászorulóknak egy ideig tüzelője.

Advent második vasárnapján látogattam be a térre, ekkor Aklan Béla Sándor református lelkész osztotta meg ünnepváró gondolatait az egybegyűltekkel. Érdekes módon közelítette meg a gondolatot. Ő látja el a Heves Megyei Büntetés-végrehajtó Intézetben a lelkészi feladatokat. Ebből a körből vette a példáit is. A rövid beszéde után bevonultak a színpadra az egri fertálymesterek, így hamarosan sor került a második gyertya meggyújtására. Gyertyagyújtás után koncertet hallgathattak az egybegyűltek. 

Néhány kép a városi hangulatból.

Széchenyi utca

Kossuth Lajos utca fényfelhőben

Dobó téri havas hangulat

Bazilika teljes kivilágításban oldalról

...és hátulról

Karácsonyfa az aulában

Visszatükröződés egy díszben

 Az EKF sem maradhatott ki az adventi hangulatból. Péntek esténként rendezvényeket szerveztek, amire be lehetett jelentkezni. A belépés a dolgozóknak és közeli hozzátartozóiknak ingyenes volt, aki pedig még be szeretett volna jönni - ha volt éppen hely- az leszurkolta a kemény 600 Ft-os belépőjegyet. Ez magában foglalt egy planetáriumi előadást a Varázstoronyban, majd egy lézeres városnézést a teraszról, illetve egy gitárkoncertet a csillagdában. 

Amikor én mentem, lett volna egy hullócsillagnézés is, ha éppen nem lett volna felhős az ég. Azon az éjszakán lépett éppen legintenzívebb időszakába a Geminidák csillagkép felől érkező meteorraj. Ebből nem lett semmi, mert éppen szállingózott a hó, így csillagfényes éjszakáról nem is álmodhattunk. A planetráriumi előadáson a Naprendszer bolygóival, és a mi szélességi körünkről látható csillagképekkel ismerkedtünk meg.Az előadás után kivonultunk a teraszra, ahol végignézhettük a város nevezetességeit, amit egy lézeres mutatópálcával pontosított nekünk az előadó. Természetesen egészen mást mutatott így a város madártávlatból. Fényképezni is nehezebb volt, a hosszú expozíciós idő miatt, de azért sikerült néhány, amit itt is megmutatok.

Fentről lenézve

Kispréposti palota karácsonyi fényben

Barátok temploma

A városnézés után még a csillagdában várt ránk egy rövid koncert karácsonyi dallamokkal. A jó két órás rendezvény után karácsonyi hangulatban tettük meg a toronyból lefelé vezető utat. 

Itt ellenőriztem magamat is, hiszen korábban említettem, hogy emlékeim szerint a toronyból lefelé vezető lépcső mellett volt egy hosszú drótkötélen függő inga is. Most is ott volt ugyan de kikötve. Nem tudom mikor helyezik újra üzembe. Ez tulajdonképpen egy Foucault féle inga, amely lengésének síkját megtartja, így  az inga hegye az alatta lévő talaj felszínén egy idő után egymást keresztező vonalakat húz. Ennek az az oka, hogy az inga alatt a Föld elfordul. Jól bemutatja ezt egy kísérlet amit a kecskeméti bevásárlóközpontban végeztek el.

Ezzel véget is ért rövid adventi beszámolóm. Ezekről az eseményekről szinte naponta lehetett volna beszámolni, de ahhoz minden nap ott is kellett volna lenni. Én inkább azt választom, hogy minden évben más-más eseményről számolok be, így az adventi hangulatot mindig színesíti valami.

Szeretettel köszöntöm blogomban Angyal Ka és VNP olvasómat!

Minaret Egerben

Minaret vagy Mináré, ha az arab nyelvet közelebb érezzük magunkhoz.

Gyertek velem az egykori török birodalom legészakibb építményébe, amit 1596 után építettek. Itt és most töredelmesen bevallom, hogy ugyan tősgyökeres egri vagyok, életem első 50 évében még nem jutottam fel az erkélyére. Ahhoz el kellett jönni a szarvasi kézimunka szakkörnek városunkba, hogy pótoljam e hiányosságomat. Eredetileg – amikor felajánlottam idegenvezetői tevékenységemet a csoportnak – a tervem mindössze annyi volt, hogy a két napból valamelyiken ellátogatunk a Marcipánmúzeumba, s mellesleg megnézzük a mellette található Minartet is. No ez egy kicsit átalakult. A csoport egy része nagyon vállalkozó volt, s elhatároztuk, hogy bizony megtesszük azt a 97 lépcsőfokot, ami felvezet az erkélyre. Kicsit félve léptünk be a 14 szögletű alap bejáratán. Nem igazán tudtuk, hogy mi vár ránk. Annyit hallottunk, hogy eléggé szűk lesz bent a hely, mert a múlt században a belsejében elhelyeztek egy beton erősítőréteget, ami belső szélességből elvett kb. 10 cm-t. A lépcsőfokok magasságát sem a manapság szokásos kényelmes lépésmagasság szerint alakították ki. Itt a lépcsőfokok  nem egészen 40 m magasba visznek fel, ráadásul úgy, hogy bent igencsak a falhoz lapulva egyirányúsítva közlekedsz a sötétben. Van ugyan néhány nyílás, ahol beszivárog némi fény, meg ha jól emlékszem van valami gyér világítás is, de tény, hogy nem sokat ér. A 30. lépcsőfok után kezded érezni a combodat, az 50. után azt kérdezed: Meddig tart még? A 70. után a levegő elfogy, magadban elkezded emlegetni Allah-ot, s szánakozva gondolsz a müezzinre, akinek napjában 5-ször kellett megtenni ezt az utat, s imára hívni az igazhitűket. Mi, gyaur népség – miután a csigalépcsőn teljesen becsavarodtunk már alig vártuk, hogy kibukkanjunk újra a napvilágra, s élvezzük a panorámát, s győzelmesen integethessünk az alant maradottaknak. 

Irgalmasok kápolnája

Servita Udvarház

A Vár

Belvárosi panoráma

Kiléptünk az erkélyre, ami alatt egy igen szép körbefutó konzolsor van, ami megtartja az erkélyre kilépők súlyát. Ott fent is igen keskeny helyen lehet körbemenni. Azért körbejártunk, lelkesen integettünk a lent maradottaknak. Néztünk volna felfelé is tovább, de innen nem sok minden látszott. S nem láttuk a torony csúcsát díszítő fekvő csillagos félholdba állított keresztet sem. Szerencsére jó időnk volt, így semmiféle időjárási atrocitástól nem kellett tartanunk. Körbenéztünk – volt mit – igen magasan voltunk szinte egy szintben a Gótikus Palotával. Ráláthattunk a kórház kápolnájára, ami igen gyatra állapotban van, ráférne már egy kis felújítás. Bekukkanthattunk a Servita Udvarházba is, ahol akkor még csak a Marcipánmúzeum, a Szamos bolt, egy ajándéküzlet, valamint egy rövid ismertető a harangöntés történetéről volt, lévén ez a Harangöntő-ház eredeti nevén. Természetesen a belvárosi épületeket is láthattuk a Minoriták templomát, a  Főiskola épületét, s a Bazilikát. Tehát onnan „lenézhettünk” szinte mindenkit. Ezután jött a feketeleves. Le kellett menni a lépcsőn. Így aztán újra be a sötétbe, ahol a kinti fényesség után igencsak hozzá kellett szokni a homályhoz. Lefelé sem akart véget érni a lépcsősor, de amikor kibukkantunk a kijáratként is szolgáló bejáratnál mindenkire újra világított a napsugár. 

Én is fent voltam

Bizony régen ez nem így volt, mert a minaret mellett volt egy dzsámi is. Ez az 1800-as évek elején elbontásra került, köveit az irgalmasok egy közeli templom építéséhez használták fel. A török hódoltság alóli felszabadulás után a minaretet is el akarták bontani, méghozzá úgy, hogy összefogtak 400 ökröt, hátha azok elhúzzák. Nem sikerült nekik, így megmaradt az utókornak s lett belőle egy igen jelentős műemlék, ami szerintem jobb sorsot érdemelne.

Karácsony 2012

Minden kedves Olvasómnak Békés, szeretetteljes Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra....

Advent 2012

Szeretettel köszöntöm minden olvasómat Advent első vasárnapján.

Egri Vár V.

Hűtlen lettem a várhoz, de mint mondtam annyi program volt a városban amiről szintén jól esett itt írni. Időm meg nem lett több. Azért igyekszem lassan befejezni a körbejárást, hiszen nem árt egy kicsit a belsejét is megnézni.

Most már a Gótikus Palota mellett vagyunk. Egy kicsit visszafelé láthatjuk az Ispotály Pincét, ahol 3D-s mozifilmmel varázsolják elénk a vár csodás középkori székesegyházát. A palota előtti téren szokták a Végvári Vígasságok rendezvényeinek egy részét tartani, de általában itt van a Múzeumok éjszakájának a záró rendezvénye is. Sokan választják esküvői fotózás helyszínéül, mint a mellette található Börtönkiállítás egyik szabadtéren bemutatott kalodáját is. Maradjunk egy kicsit a gótikus palota külsejénél. Már messziről látszik a gótikus stílus, ami szerint a XV – XVI. században megépítették. A csúcsíves árkádsoros lefedett folyosó mögött teremsor húzódik. Ezek közül egyikbe a földszinten a Hősök Terme kapott helyet, amelyet a Kazamatába vezető tárlatvezetés első állomásaként figyelhetnek meg a látogatók. A mellette lévő teremben időszaki kiállítások kapnak vannak, jelen pillanatban éppen a Gárdonyi emlékév alkalmából A láthatatlan ember arcai c. kiállítást nézhetik meg az érdeklődők. A palota emeletén a vár történeti kiállítását nézhetjük meg.

A Gótikus Palota mögötti rész már a külső várfalon túl a váron kívül van, ha valamikor megindul a tényleges fejlesztés, abban benne van az is, hogy a váron kívül egy sétautat hoznak létre szorosan a várfal tövében. Így egyszerűbbé teszik az utat a belváros és az Almagyar-domb-i városrész között. Hogy ez mennyire lesz hasznos, nem tudom. Szerintem pont a korábban említett városrész lakói nem fogják gyakrabban használni. Hiszen a távolság nem éppen kevés(kisvárosi viszonylatban), ráadásul eléggé emelkedik is. Azért kilátás szempontjából sem lenne utolsó. Egy alkalommal, amikor a vár fejlesztéséről hallgattunk előadást végigsétáltunk az út vár alatt haladó szakaszán. Érdekes volt az is, csak nem tudjuk mikor valósul meg. Jelenleg több beruházás is csúszik a városban, de a belváros rekonstrukciója azért halad.

A Gótikus Palota után rögtön az vár északi bejáratát láthatjuk. Amíg nem volt sétajegy a közeli utcák lakói a váron keresztül jártak haza. A sétajeggyel ez megszűnt. Van ugyan egy lehetőség, de az éves tagdíjat kíván. Nem hinném, hogy sokan emiatt szeretnének Várbaráti Kör tagjai lenni. Ez ugyanis ingyenes belépést biztosít, a sétára s néhány állandó kiállításra.

Ha az északi kapunál balra tekintünk láthatjuk a Sándor bástyát, amely az építőjéről kapta a nevét. Mögötte van a Zárkándy bástya, amely most a vasút által le van választva a várról. A vár belső területén továbbhaladva a gótikus palotától jobbra nyaranta várszínházi előadásokat tartanak. Itt van felállítva a színpad. Régebben ennek a palota előtt volt a helye, így egyben díszletként is szerepelhetett a gyönyörű épület. Ha a várszínházi területtől  továbbra is a külső várfalat követjük, elérünk a várbeli székesegyház romjaihoz, amelynek területén található sírboltban temették el Imre királyunkat a XIII. század elején. Itt láthatjuk István király szobrát is, ahol aug 20-án ünnepi szentmisét rendeznek. Itt tartják edzésüket az íjászok is, olyankor természetesen a látogatók elő le van zárva a kora esti időpontban.